Advent kettő

„Akinek jövője a megmaradó, megbízható, hűséges Isten, az arcát a jelenlegi élet felé fordítja, a lehetőségek és katasztrófák területére. Az Örökkévalóban lehorgonyzott életű keresztyén ember teljes szívével, értelmé el, energiájával jelen akar lenni az ideiglenesben, az elmúlóban. Nem akarja eljátszani az időt, inkább áron is meg akarja venni, anélkül, hogy neurotikussá válna az állandó időhiány miatt. A Megmaradóban fundált ember tud várni, tud ünnepelni, imádkozni és gondolkozni. Nem olvad föl a lázas tevékenységben. Ugyanakkor azonban egyetlen órát sem akar elmúlatni úgy, hogy ne akarná rajta hagyni a kézjegyét. Ha ezt teszi, ha így él, nyugodtan várja, hogy mindeneket elvégezve bemehessen majd az ő Urának nyugodalmába.”

(Vályi Nagy Ervin: Ami elmúlik, és ami megmarad, részlet)