"...vittek ajándékot, / Tiszta szívből jó szándékot" - Kárpátalján jártunk
Isten kegyelméből és az adakozók jóvoltából iskolánk küldöttsége idén is eljutott Kárpátaljára, hogy - ahogyan évek óta mindig - az ottaniakkal együtt is megtapasztaljuk a karácsonyvárás csodáját. A 389 ajándékdoboz útjáról, a csokonaisok, a szadai általános iskolások és a nagybajomi és kutasi gyülekezetek segítőkészségéről, a magukat megnevezni nem kívánó adakozók ajándékairól, a vendéglátók szeretetéről, az ajándékokról szóló beszámolóval jelentkezünk, de sok-sok képben is elmeséljük, hogy hogyan készülődtek, indultak és hogyan "vittek ajándékot, tiszta szívből jószándékot és amellett, ami tőlük tellett"idén a csokonaisok. KÉPEK ITT!
Idei adventi jótékonysági programjainkat sokan támogatták. Hála illesse az alább soroltakat:
- Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium diákjai, dolgozói, és a családtagok. Külön is nagy köszönet a Diáktanács tagjainak, valamint a kollégistáknak!
- a szadai Székely Bertalan Általános Iskola közössége
- a nagybajomi és a kutasi református gyülekezetek
- a magukat megnevezni nem kívánó jókedvű adakozók
Köszönet a programok szervezőinek, segítőinek!
Következzen S. beszámolója, aki a csapat legfiatalabbjaként, de már "rutinos" utazóként így élte meg az idei angyalos utazást:
"December 11-én péntek délelőtt indultunk el az iskola küldöttségével Nagydobronyba. Útközben megálltunk Szadán, hogy felvegyük az ottani iskola által gyűjtött ajándékcsomagokat. Innen közel 400 ajándékdobozzal indultunk tovább. Kisebb és nagyobb akadályokat legyőzve, egy hosszú út után megérkeztünk az otthonba, ahol finom vacsorával vártak minket. Vacsora után jött a jó megérdemelt alvás. Szombaton reggel az otthonban lakó lányok névreszóló ajándékot kaptak. Ajándékosztás után után a lányokkal töltöttük az időt: közös játékkal és beszélgetéssel. A délután folyamán volt szerencsém meghallgatni és megnézni a lányok próbáját ami engem nagyon meghatott. A nap vége felé közeledve egy jótékonysági estre mentünk, ahol a lányokkal elénekeltük az Ismerős Arcok Nélküled című számát, ami sok ember szemébe könnyeket csalt. A jótékonysági estről hazatérve a lányokkal beszélgettünk, énekeltünk, táncoltunk, vagy matekházit írtunk és megpróbáltuk elaltatni az otthon legkisebb lakóját a 2 éves Annát. Vasárnap a lányokkal elsétáltunk a nagydobronyi református templomba, ahol Kovács József igazgató úr hirdette az igét. Istentisztelet végén elénekeltük az Ároni áldást. Ebéd után(sajnos) el kellett búcsúzni a lányoktól. Nagyon szoros baráti, de még az lehet hogy testvéri kapcsolat alakult ki köztünk, ezért a búcsú most sem volt egyszerű, de sok-sok puszi és ölelés után elindultunk haza. Visszagondolva a hétvégére a következő idézet jutott eszembe: "Minden más elszakad, megrozsdásodik, tönkremegy, megszűnik, de a szeretet - ha igazi - maradandó kapcsolatot jelent."