Nem lehet…
Ha valaki még soha nem
érezte a frissen megsült mézeskalács illatát, annak azt nem is lehet elmagyarázni.
Aranyló mézes
napsugár, hófehér csillogó vattacukor, meleget sugárzó fahéj, karakteres
szegfűszeg, csipetnyi ánizs. Tegnap este a Csokonai pincében, a lépcsőházban és
a folyosókon ilyen illat terjengett. A kollégistákkal és kollégákkal
összegyűltünk, hogy az adventi vásárra mézeskalácsot süssünk. Mézet
olvasztottunk, gyúrtunk, nyújtottunk, szaggattunk, sütöttünk, díszítettünk. Jó
hangulatú munkálkodás folyt, mindenki kivette a részét a feladatokból.
Köszönjük a résztvevők segítségét, azt, hogy az édességhez hozzátettük még valamit…még
egy különleges fűszert; olyat, amit nem lehet meghatározni...
A bevételt a nagydobronyi
leányárvaház lakóinak ajánljuk fel.