Polaneczky Ottó Emlékkonferencia-jubileumi RKTDK
A Polaneczky Ottó Emlékkonferencia – a Református Középiskolák XX. Természettudományos Diákkonferenciája főtiszteletű Dr. Bölcskei Gusztáv a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke igei szo gálatával kezdődött.
A jubileumi konferenciát levélben köszöntötte főtiszteletű Steinbach József püspök úr, Dr. Huszár Pál főgondnok úr és Isten áldását kérték a rendezvényre. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Dr. Pálinkás József szintén levélben köszöntötte a konferenciát.
A köszöntések sorát nagytiszteletű Nagy Csaba, a Somogyi Református Egyházmegye esperese folytatta, aki elsősorban a diákokhoz szólt. Köszönjük a biztatást! Füstös János polgármester úr nemcsak Csurgó Városa nevében, hanem iskolánk öregdiákjaként is köszöntötte a konferenciát és megemlékezett Polaneczky Ottó tanár úrról.
Fuszek Csilla a Budapesti Európai Tehetségközpont igazgatója "Misztikus erő-e a tehetség?" címmel tartott előadást.
Néhány gondolat a jubileumról:
A XX. RKTDK, a 20. születésnap megállásra, visszatekintésre, értékelésre, ünnepre és hálaadásra hív bennünket. A konferencia Kunszetmiklósról indult, s mi Csokonaisok –akiktől sohasem volt idegen a tehetséggondozás- 2001-ben fogadtuk be, és azóta is évről-évre nagy odaadással és hűséggel szervezzük. Visszatekintve büszkék vagyunk arra, hogy megtartottuk és továbbfejlesztettük ezt a nemes versengést. A konferencia három szekcióval (biológia, földrajz, környezetvédelem) indult, amely mára már hattá (biológia, földrajz, környezetvédelem, tudomány- és technikatörténet, tárgyi néprajz, kémia) nőtte ki magát. Az általános iskola 7. osztályától a gimnázium 12. évfolyamáig, három korcsoportban indulhatnak versenyzők. A húsz év alatt 38 iskola, 1399 diákja vett részt a versengésben, akiket 243 lelkes, elhivatott tanár készített fel. A versenyzők a Kárpát-medence 35 városából érkeztek, melyeket É-D irányban Sárospatak és Siklós, míg a K-NY irányban Sepsiszentgyörgy és Csurgó határol. Az elmúlt időszak alatt elkészült pályamunkák témájukban (hit, vallás, embertan, állattan, növénytan, pszichológia, néprajz, környezetvédelem, kémia, tudománytörténet, informatika, művészetek stb.) sokszínűek és változatosak, tartalmilag pedig igényesek és tudományosak. A húsz év alatt a konferencia színvonalának megtartásához szakértelmükkel és tudásukkal nagyban hozzájárultak a zsűrik elnökei és tagjai.
Mitől is több az RKTDK egy versenynél? A legfontosabb, hogy nem tesztlap kitöltéséből áll, sokkal több annál. Minden induló diák pályadolgozatot készít –megadott formában és terjedelemben-, melyet a konferencián prezentáció segítségével előad és megvéd. Annál értékesebb egy dolgozat minél több benne az egyéni kutatás és az önálló gondolat. A konferencián a versengés mellett fontos a többiekkel való találkozás, az egymás megerősítése a tehetségek gondozásában, a kapcsolatok bővítése és ápolása. Minden RKTDK igei alkalommal és plenáris előadással kezdődik. Elmaradhatatlan kiegészítő a „Múzsám a természet” rajzpályázat. A konferencia elképzelhetetlen a kiállítások, a szakmai kirándulás és alsó tagozatos diákjaink műsora nélkül.
A fentieket összefoglalva így lett, és reménység szerint a jövőben is így lesz az RKTDK a nemes versengés mellett a hit, a tudomány és a művészet ünnepe.
Az RKTDK 2013 óta viseli a Polaneczky Ottó Emlékkonferencia elnevezést is. A konferencia tisztelgés Polaneczky Ottó, iskolánk alapító tanárának emléke előtt, aki hosszantartó, súlyos betegségét türelemmel viselve 2012. nyarán megtért teremtőjéhez. Polaneczky Ottó tanár úr kiváló szakemberként mindig szívügyének tekintette a tehetséges diákok gondozását így az RKTDK-t is. 2012. márciusában a konferencián látványos kémiai kísérleteket mutatott be tanítványaival. Az Ő ötlete volt, hogy kémia szekcióval bővítsük a konferenciát. Hálás szívvel emlékezünk a szeretett és tisztelt kollégára, a jó barátra.
Végezetül bíztatásul mindenkinek:
„Gondolkodj bátran! Ne félj attól, hogy hibákat követsz el! Tartsd nyitva a szemed, az apró részleteket is vedd észre, és legyél mindenben mértéktartó – céljaidat kivéve!” (Szent-Györgyi Albert)