Idegen-nyelvi délután a Diákpincében

Nehéz is lenne ennyi szervezés után szavakba önteni mindazt, amit ez az est jelent nekem, nekünk, tanároknak… de mivel a diákoknak/diákokért volt, nem is az én hangomat kellene hallatnom, inkább arról kellene olvasni, hogy nekik mit elentett ez az alkalom.

Nos, tessék… az is magáért beszél, hogy találtam két diákot, aki kötélnek állt, és miután hazaért a kis estünkről, leírta a véleményét. Íme:   

Csekő Tibor 12. A:

„Az egész úgy kezdődött, hogy az iskolánkban, az idei tanévben két „idegent” köszönthettünk, mint külföldi önkéntest. Egy spanyol srácot, Adrian-t és egy német fiút, Félix-et. Ők egy önkéntes program keretében érkeztek Magyarországra és ez által a mi gimnáziumunkba is. A kalandvágy és nem utolsó sorban az angol nyelv gyakorlása is közrejátszott abban, hogy meglátogassák országunkat.  A két fiú hamar belerázódott az itteni diákéletbe és egyben szerves részei lettek az angol tanóráknak is. Ezt az estet, a Csokonai Pince - Diáktanya néven elhíresült szárnyában tartottuk. Megpróbáltuk kicsit megismertetni a diákokkal a különböző országok ízeit, ugyanis iskolánk diákjai erre a multikulturális estére rengeteg külföldi finomságot készítettek. Az érdeklődők többek közt megkóstolhatták a német répatortát, a spanyol omlettet és persze az elengedhetetlen amerikai hamburgert is. Ezek után, a diákok a külföldiekkel együtt különféle csapatokat alkottak, az idegen nyelvi vetélkedő keretein belül. Ebben a kvízben a csapatok rengeteg feladatban mérhették össze erejüket. A legtöbb pozitív vízhangot kiváltó feladat azonban a karaoke volt. A vetélkedő végeztével közös éneklés vette kezdetét, amely egy Leonard Cohan dallal (Hallelujah) és közös rendrakással zárult. Reméljük, hogy ezzel az esttel egy hagyomány veszi kezdetét itt a Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban.”

Deák Péter 8. osztály

„Véleményem szerint ez az est kitűnőre sikeredett. A kaja fincsa volt, a karaoke hamis (ahogy kell) és a hangulatvilágítás is ott volt a top-on.Nekem tetszettek a lapon lévő feladatok, mint például mikor tükörfodításban kellett írni mondatokat. A színdarab–, amit én magam nem láttam, de Ágota később megosztotta velem a lényeget – is jó volt és amint kiderült az egész történet az angol háziból ered. Az este folyamán megismerkedtem Niccoló-val, Dianával és Annával is, aminek igazán örülök.Bár rengeteg kaja volt, a legnépszerűbb megfigyeléseim alapján a Hamburger volt. Bár lehet, hogy a tervezett óriáshamburger mégsem jött el, de jött helyette tizenöt kicsi klónja. A karaoke-ban nekem legjobban a spanyol dal tetszett legjobban, de a dobogó második fokán foglal helyet Felix és Adrián Most Múlik Pontosan-ja. A helyszín nekem kimondottan tetszett (főleg, miután lekapcsoltuk a villanyt). Most jártam a Pincében először, de ez az egy alkalom is elég volt arra, hogy vágyat keltsen bennem még egy ilyen estre. Lehet, hogy Adrián – és én szerintem is – úgy néz ki, mint egy második világháborús bunker, de a világ legjobb bunkerének nevezném.”Az egészhez nem is fűznék más egyebet, mint azt a kívánságot, hogy „Tartsunk ilyet gyakrabban!” ,amely lelkesedés reméljük, valami hosszú távú hagyomány kezdetét jelenti!

FOTÓK AZ ESEMÉNYRŐL (TÁPLER ZSOLT TANÁR ÚR JÓVOLTÁBÓL) ITT TALÁLHATÓAK!

Kissné Deák Szonja