Bibliaóra „kolesz módra”
Múlt héten csütörtökön, azaz október 3-án nem szokványos bibliaórára mentünk, mi koleszosok.
Délután 5 órára kellett átérnünk az evangélikus templomba. Persze a bagázs együtt ment dombnak, hogyha már lúd, akkor más zunk hegyet is. Azért nem megszokott bibliaóra volt, mert eddig a suli pinceklubjában szoktuk tartani ezeket az alkalmakat, de ez ugye más volt, hiszen a templomban volt egy istentisztelet keretében. A templomba vezető úton mindenki hozta a szalonnasütő botját, illetve a fiúk bementek az étkezdébe elhozni a teát, szalonnát és kolbászt. A templom előtt mindenki leadta a szalonnasütő botját és az ételeket és az italt is. Ami utána kb. egy óráig rejtélyes volt számunkra, hogy egyrészt hol is van, másrészt pedig a templomon belül hol is fogunk mi szalonnát sütni…
Bementünk ezután a templomba és mivel evangélikus templom, hát evangélikus istentisztelet volt. Azonban nem Györgyi Zsolt tanár úr tartotta az istentiszteletet, hanem egy nyugdíjba vonult evangélikus lelkész, Ittzés István. Érdekes volt, legalábbis számomra a személyisége mivel prédikációja során elmondta magáról, hogy nem akart lelkész lenni, mert mérnöki diplomája megvolt, de hitt Istenben és eljárt templomba vasárnaponként. Aztán ötven évesen úgymond „elkapta a grabancát a Jóisten” és jelentkezett a teológiára és evangélikus lelkész lett belőle. Majd Érden lett lelkész. 2010-ben volt Németországban, ahol egy istentisztelet alkalmával nagyon meglepődve tapasztalta, hogy a hívek egy Jézus mondta mondaton mennyire meg vannak botránkozva és nem értette, hogy mi is ennek az oka. Az istentiszteleten énekelt a csurgói ökumenikus énekkar is (Kazinczy Enikő tanárnő is tagja ennek a kórusnak)és nagyon jó volt hallgatni, hogy milyen szépen énekelnek. Az istentisztelet után a rejtély kiderült számunkra, hogy egyrészt hol is fogunk szalonnát sütni illetve az is, hogy hova tűntek el a botok és a vacsorának való. Az evangélikus gyülekezeti teremben volt minden!
A szalonnasütés ugyan elmaradt, de örültünk neki, hiszen egyrészt hideg volt, másrészt nem lettünk füstösek. Kapott mindenki tányérat, poharat és kést, plusz megkaptuk a teát és a kaját is. Mindenki megvacsorázott. Kaptunk emellett desszertet is, ami csokis nápolyi volt. Este hétig maradtunk, aztán visszaindultunk a koleszba és ott folytatódott a koleszos élet, ahol abbamaradt.
Tóth Kitti 11.A