Pályadíjas versek diákjaink tollából..
Varga Luca Kató – Csak élj a napnak, egyedül...Tűrd a rosszat, álmodj valót, Lásd a tükröt, mondd ki a jót, De ne nézz rá, ha félrebeszél, Ne nézz rá, ha bármire kér, Csak élj a napnak egyedül.Sétálj fu va, haladj lassan, Hagyd a léptednek, hogy hassonHa már nincs más, ki maradhasson, Feküdj az ágyra végig hason,Csak élj a napnak, egyedül.Ne érezd, ha bárki megbánt, Mosollyal simítsd el a hibát,Töröld az emlékek fonalából, Így csináld, tanulj a mából,És csak élj a napnak, egyedül.Ne hidd, hogy más többet akar,Ne hidd, hogy az elmezavarmindent megold, művész kézzelkészíts rajzot, aztán tépd el,És csak élj a napnak, egyedül.Ha nem számít már „önmagad”,Ha melled a büszkeségtől dagad, Ha minden megvan, mire vártál,A barát, akit hiányoltál,A helyed, amit felkerestél,és születéstől vágyva kértél,Ha minden megvan legbelül, Csak élj a napnak, egyedül.
Nagy Anett- Örökre VeledEgy kisfiú nézett az ablakon átborongós, szürke, álmatlan határt.Édes kis arcát könnycseppek marták,s hallgatta az eső szomorkás dalát.Ezeregy katona harcol a frontonbátoran, vállvetve, védve hazát.Kegyetlen harc, végtelen az ostromegy apának szívébe golyó talál.Otthon már várják, indul már hazatestét hát hagyja, lelke elszáll, tova.Csendes kis estén a fiú már ágyban,szellemköd láttán les csodát vártan.Ki vagy te? - kérdezi a gyerek hát.Őrangyalod leszek, ha szükséged van rám.Hogy foglak megtalálni, ha minden veszve már?Tedd a kezed szívedre, bármi szépet remélve.Másnap ölében ringatta kisfiát az anya.Örökre elvesztettük – mondta nagyon sírva.Tudd meg, hogy nem így van, mama!Mindig velünk marad, de nem jön többet haza.
Füstös Judit - Az én cicámAz én cicám olyan macska,talpra esik, még sincs baja.Szépen eszik, nem mondom,kedvence a sült húsom.Egész nap csak heverészik,ha kedve tartja, egerészik.És, ha mi megérkezünk,hozzám bújik, dorombol nekünk.Ha szólok, jöjjön ennieszik és az ölembe ül pihenni.Meg kell simogatni,hisz nem lehet árván hagyni!Fekete fehér szőre selymes,orra nedves, füle hegyes.Melegedni szeret nagyon,mosakodik minden napon.Reggel nyávog, karmolászik,ajtónak előtt ugrándozik.Kazánházba beengedjük,finom étellel megetetjük.Ki sem mozdul onnan délig,akkor egyet nyújtózkodik,futkorászik ide - oda,hűs az idő, befut nyomban.Jaj, egyszer csak nem jön elő.Várjuk, várjuk, nem bújik elő.Reménykedve nézelődünk,de egy bokor sem rejti előlünk.Sírás fog el, könnyem hullik,egyszer csak apa odaugrik."Elment, de majd visszajöntalálkozni újra velünk!"
Krausz Szabina - ApaApukám messze vande a szívemben benne él.Hiába aggódom ahol van, ott jól bánnak vele mert értem él.Ha haza jön hozzámamikor meglátom átölelem újra, érzem édesapám velem van újra.De majd újra elvesztem, nem érzem teste melegéthideggé változtatja a messzeség.Újra könnyek hullanak.Megint elment több hónapra.De majd újra látni fogom, és megint átölelem.Újra érzem, hogy velem van, többé nem engedem.
Nagy Rebeka - Rosszalkodni jó móka!Anya elmentApa alszikMiénk a házS lehet rosszalkodni.TestvéremmelÉppen játszunk, Úgy, hogy egymástPárnával dobáljuk.Apa ébred:Jaj nekünk!Leveszi a Fejünk.Ijedten pakolunkGyorsan, de jajA csoki a Szőnyegen maradt!Gyors betömjükMind a hármat,De apa márA szobában van.A sok-sok Morzsa a Földön van, Dugjuk el hamar!Mi folyik itt?Dühös apa:Bomba robbant, Vagy kitört a harc?Egyik sem,Feleltem hamarKicsit rosszalkodtunk,De ne haragudj apa!Helyre tesszükSecc, percAlatt, minthaItt se lett volna.Szép tiszta Lett majdA szoba s, Apa is boldog lett hamar.MegfogadtukApának, hogyNem párnacsatázunkA szobánkbanViszont tudokEgy dolgotRosszalkodniJó dolog!