Jelentés -avagy egy gyors látlelet- a Sportkollégiumról

'Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató, azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlan a küzdelemre.' (1Kor 9,25-27)

Pál apostol -mivel maga is sportember volt- e szavakkal a sport és a krisztusi hit közti összefüggéseket akarta megvilágítani. Látszólag sok köze nincs a kettőnek egymáshoz, de... A keresztyén hit nem 'köldöknézés', nem a világtól elforduló, magábazárkózott lárva-állapot. A testkultúra a mindennapi élet részévé kellene, hogy váljon. A sporttól, a testedzéstől a keresztyénségnek nem kell és nem szabad elfordulnia. Sok keresztyén fennhéjázóan beszél az önnön lelkiségéről, lenézve beszél a sportról, mint 'bűnös testi' elfoglaltságról, mely elvonja a figyelmet az igazi keresztyéninek tartott lelki tevékenységtől. E kritikusok odáig mennek, hogy a keresztyéni gondolkodásnak nem szabad teret engednie e bűnös tevékenységnek! A -szerintük- igaz keresztyének meditálnak, imádkoznak, böjtölnek...de semmiképpen nem fognak sportolni! Magukat -illetve saját lustaságukat- palástolják ezzel a teóriával! Sok-sok keresztyén sportoló -határainkon innen és túl- a bizonyíték arra, hogy a hit óriási erő, és erre az óriási erőre van szükség a 'még erősebben, még gyorsabban, még magasabbra' sportteljesítmények eléréséhez.

2012 augusztusában kerültem a Fiúinternátusba kollégiumi nevelőnek. Félve néztem e tevékenység elé, mert még kollégiumi nevelőként nem dolgoztam. Az előző szolgálati helyemen egy kollégiumban volt a szolgálati lakásom, az igazgató úr számára e tény -melyet a pályázatomban leírtam- lehetett szimpatikus (a vallástanár voltom mellett). E jelentés megírásáig eltelt itt eltöltött időm 2,5 hónapja alatt a növendékek a már-már kaotikus nemtörődömség állapotából kerültek a hellyel-közzeli rendszeretethez közel. Nehéz volt beletörődniük, hogy rendszabályok között kell élniük. Persze ennek az elismertetése (és rávenni őket, hogy az együttélés szabályait betartva cselekedjenek) nem egy gyors folyamat, de egy egyházi iskola által preferált krisztusi szeretettel rá lehet őket venni, hogy a rendszabályokat tartsák be.

A történelemtanári tanítási gyakorlatomat egy testnevelés tagozatos (emelt számú testnevelés órájuk volt, egy sportkörben való aktív tagságot vártak el tőlük...) és egy nem erre orientálódó iskolában tettem le. Óriási szakadék tátongott a két iskolatípusban tanuló diákság között szorgalomban, odafigyelésben, strukturáltságban. A sporttagozatos osztály edzésként fogta fel a tanórát. A tanárra oda kell figyelni, mert nem fogja kétszer elmondani az utasítást! Nem fog senkit sem tutujgatni, nem az a célja, hogy 'lelki masszázst' nyújtson a edzésen résztvevőknek hanem egy nagyobb (mondhatni magasztosabb) cél lebeg a szeme előtt...a csapatának a győzelemre segítése. Ehhez igazodnak a sportolók is. Tudják, hogy nem az egyéni 'nyöszörgéseik' orvoslása a célja az edzőnek -és a tanárnak- hanem a teljesítmény 'kivasalása'.

Mondhatni 'le a kalappal' e fiatalok jó szóra való hajlandóságuk előtt!

Nehéz a feladatuk. Két 'munkahelyük' is van, és mindkettőben helyt kell állniuk ezeknek a fiataloknak. És nem is akárhogy! A Csurgói Kézilabda Klub játékosaiként NB I-es tekjesítményt várnak el tőlük és a sportteljesítményükön kívül -az órai osztályzataik a tanúságai ennek- a tanulmányi eredményeik is példaértékűek. Szent igaz, hogy a Klubjuk étkezést, szállást biztosít a számukra, de a vasakaratuk hiányában a teljesítményeik messze nem lennének megvalósíthatóak. Elmentem pár meccsükre: összeszokott, dinamikus játékot láttam tőlük. Fegyelemmel és odafigyeléssel tartották be az edzői utasításokat, koordinált volt a mozgásuk, könnyedség, magabiztosság jellemezte őket. Ez pedig ilyen lelkületű háttér nélkül nem lenne megvalósítható.

A sporttevékenységük nagy lemondásokkal jár: az iskolai tanszünetekben (őszi, téli, tavaszi, nyári-) nincs tanórájuk, de mérkőzéseik (és ennek előzményeként edzéseik) vannak! Sokuk 1-2-3 havonta jár haza! Nem célom 'übermench'-eknek láttatni őket, de amatőr sportolóként magam is átlátom életük nehézségeit.

Igaz, hogy sokuk nem azért került ide, mert egyházi iskolába akart járni (illetve a szülei akarták járatni)! A kézilabdázás magas szinten való űzése hozta őket ide, de nekünk -kollégiumi nevelőknek, felekezeti- vagy szaktanároknak- nem feladatunk a személyválogatás! Krisztusi szeretettel (mely nem majomszeretet) kell minden embertársunk felé fordulnunk - nem felekezeti hovatartozását figyelve. (Különben is: Isten általi kiválasztottság nem függ az egyén tudatától - csak Istentől, aki arra tekint, akire jónak lát!)

Hajrá Csurgói Ördögök! Hajrá Csurgói Bikák!

Soli Deo Gloria