Pótolhatatlan veszteség érte közösségünket - Elhunyt Polaneczky Ottó

„Lenyúlt a magasból és felvett engem!”

(Zsoltárok könyve 18,17)

Fájdalomtól súj va, Isten vigasztaló szeretetébe fogódzva tudatjuk, hogy

Polaneczky Ottó

iskolánk alapító tanára

- munkatársunk, barátunk, testvérünk -

2012. július 13-án,

hosszan tartó, súlyos szenvedésekkel telt betegség után

hazatért teremtő Urához.

Búcsút 2012. július 25-én vettünk Tőle a csurgói temetőben.

Személyében kiemelkedő tudású szakembert, jó barátot, szeretett és tisztelt kollégát, a Csokonai Református Gimnázium elkötelezett munkatársát gyászoljuk.

Somogyinak, csurgóinak ismertük, bár Salgótarjánban született és Nógrádban nőtt fel. Amikor azonban az  ELTE természettudományi karán vegyészi, majd kémia tanári diplomát szerzett - melyeket számítástechnika tanári diplomával egészített ki - egészen pontosan 1988. augusztus 16-a óta, csurgói tanár lett.

1993-ban, az újraindulás első pillanatától fogva a református gimnáziumban élt és dolgozott, alapító tanárként tiszteltük őt.

Vezette a reál munkaközösséget, szervezte a különböző szakmai napokat, versenyeket. Szívügye volt a tehetséges diákok felkarolása, a lemaradók segítése, az iskolai közösségi élet szervezése, lelkesítése.

Tudása, tehetsége sokféle karriert ígért neki, eközben ő a legnagyobb karriernek, sikernek, eredménynek a diákok szeretetét, a kollégák ragaszkodását, iskolánk ügyének előbbre juttatását tartotta mindvégig.

Évekkel ezelőtt, mikor súlyos betegsége kiderült és azóta is, szerető családja mellett, az iskola, a munka, az elvégzendő feladatok adtak célt az életének, erősítették, bátorították.  Súlyos betegen is derűvel, erősnek mutatkozva biztatta szeretteit és végezte hűséges, odaadó munkáját.

A közéletben is tevékenyen részt vett, számos bizottságnak, egyesületnek volt tagja, vezetője, Csurgó Város Pedagógiai Díjjal tüntette ki, de ő, elmondása szerint a legbüszkébb az „Év tanára”-díjra volt, melyet a diákok javaslatára a tantestület szavazati alapján érdemelt ki. Örömmel és büszkén viselte a most már örökösen ráillő zöld színű iskolapólót.

Élete utolsó hónapjaiban is tevékenykedett, erdélyi kirándulást szervezett, az RKTDK alkalmából a tervezett kémia-szekció erősítésére diákjaival kísérleteket mutatott be, készült az érettségizőkkel való munkára és mosolyogva fogadta a szép eredményekről szóló beszámolókat.

Ez év májusában töltötte be 48.életévét. Számos tervünk, célunk, reményünk volt még közösen, de a mindenség Ura másképp rendelkezett. Kollégák, tanítványok, a csokonaisok nagy családja együtt gyászolja őt és kérjük Isten vigasztalását szeretteire: édesanyjára, feleségére és gyermekeire.

Az ókeresztyén énekszerző szavaival mondjuk, így remélünk biztatást:

„Szentléleknek edénye volt ez,

Az élő Isten képe volt ez,

A Krisztus Jézus lakott ebben,

Volt Istentől nyert kegyelemben.”

(Református énekeskönyv, 400. dicséret)

a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium,

Általános Iskola és Kollégium

teljes közössége

Drága halottunkról megemlékezett a Somogyi Református Egyházmegye Egyházmegyei Tanácsa,

illetve megemlékezik a Dunántúli Református Egyházkerület hivatalos honlapja

és a Magyarországi Református Egyház hivatalos honlapja.