Ballagás

A ballagási menet az iskolából indult 10 órakor. A végzős osztály megkoszorúzta a főbejáratnál lévő Csokonai és Festetics domborműveket, majd az iskolazászló vezetésével a Festetics-kapu felé haladtak. A kapunál kézfogással búcsúztak az iskolavezetéstől, a lelkészektől, és elhangzott a 23 végzős diák, osztályfőnökük és volt osztályfőnökük neve. Az első osztályosok énekkel búcsúztak a ballagóktól.

Az ünnepi istentiszteleten Bellai Zoltán püspöki főtanácsos, iskolánk igazgatótanácsának elnöke hirdetett igét. A jézusi mondatban - "Menjünk át a túlsó partra!" - minden részlet hangsúlyos: át kell kell kelni a végzősöknek egy új, egy ismeretlen helyre, de nem egyedül, mert Jézus parancsában az is benne van, hogy nem nélküle, hanem Vele együtt kell és lehet elindulni.

Dr. Huszár Pál a dunántúli református egyházkerület főgondnokaként a kerület elnöksége, a zsinat világi elnökeként az országos egyház köszöntését hozta egy zsoltáridézettel: "Örüljetek az Úrban!".

Szabó Levenete lelkipásztor, lelkészi főjegyző a Somogyi Református Egyházmegye nevében köszöntött és annak a reményének adott hangot, hogy az iskolából kikerülő diákok magukkal viszik azokat az értékeket, melyeket itt kaptak.

A ballagó diákok nevében Haris Hedvig Zsófia búcsúzott, majd a hagyományok szerint az osztály képviselői emlékszalagot kötöttek az iskolazászlóra.

Kovács József igazgató egy versrészlet kapcsán - "minden,ami fontos, mögöttem van, előttem már csak az élet" (Orbán János Dénes)- arról szólt elsőként, hogy a legfontosabb időszak volt az eltelt 4-6-8 év a végzősök életében. Ezzel együtt az volt az a 18-20 év, életük első időszaka, amitől már búcsúzni kell, hiszen az "élet" következik, amit nem mindegy, hogy hogyan élnek végig.

Egy sporttörténelmi tényt hívva segítségül az igazgató úr elmondta: lehet, hogy sok lehetőség adódik majd az életük során, vigyázni kell, hogy ezek ne maradjanak kihasználatlanul. És az is lehet, hogy kevés lehetőségből, kevés segítséggel kell boldogulni, de így is lehet, ha az ember kitartó és megvan benne az elszántság, az akarat.

Beszéde záró részében a jövőre vonatkozó, mindenki szívében ott lévő kérdéseket előhívva azt a biztatást fogalmazta meg, hogy azé a jövő, akié a jelen és a múlt: az élő Istené, aki, ahogy idáig, úgy ezen túl is hordozni akarja és fogja a végzősöket. Ezt a reménységet fejezi ki a ballagási meghívón is szereplő, a Jelenések könyvéből vett idézetet - "aki győz, annak adok fehér kövecskét és a kövecskére írva új nevet". Mert győzelemre, boldogulásra, célba-érésre hív el az Isten és küldi el a ballagó diákokat. Ebben bízva búcsúzik volt diákjaitól az iskola, a gyermekkortól a diákok.