Csokonai: Csurgói prédikáció

Csokonai Vitéz Mihály: Csurgói prédikáció

Estve siralom, reggel öröm…”

Zsoltárok 30,6

Az egész természet egy ollyan játékszín, amellyben szűntelen változnak az emberi dolgok. Ugyani most a nap mosolyog és fényesen emeli ragyogó súgárit fejünk fölött; és pompássan jön ki a mennyei hajlékokból: majd egy komor és vak éjszaka az ő fekete homályával, gyászos öltözettel von be mind magunkat, mind a körűlöttünk lévő dolgokat és egy legcsendesebb nappalt legirtóztatóbb mennydörgésekkel és villámlásokkal rettenetes éjszaka váltja fel. Tavasszal fűvekkel és virágokkal, és bársony színt játszó palásttal van bevonva: télen általmenvén a hideg szelek elveszik a gyönyörű mosolygást; a reá közelgő halálnak halavány színe festi be az egész természetet, nem látunk akkor egyebet száraz töviseknél. Ahol azelőtt gyönyörűséggel legeltettük a mi szépet kívánó szemeinket, most ott irtózás veszi körűl, látván azt, hogy most az egész természet vidám ábrázolatból halavány színbe őltözött. Azok az élő fák, amellyek szélesen kiterjedő ágaik alatt hűsítő pihenést adtak az ellankadt útasnak: most leveleiktől megfosztván mezítelen tagokat mutatnak;…

Eképpen változik az egész természet, nem lévén benne semmi állandó, sőt mi magunk is külömb-külömbféleképpen változunk az idők változása szerént, mert az élet ollyan tenger, amellyben az örömnek és gyönyörűségeknek vizei találtatnak: most majd ollyan elapadt kútfő hely amellyben semmi gyönyörűségekre nem találunk, hanem csak a bánatnak és keserűségeknek mocsárjaira. Most azt szemléljük, hogy van apánk, anyánk akik minket hív dajkálkodásukban tartanak: majd meg azt látjuk, hogy előlünk eltűntek, és a mord halál prédáivá lettek, egyszóval amint a szent leckében van „estve siralom, reggel öröm”….

Jertek tehát, vizsgáljátok meg velem szorgalmatosan, hogy felkiálthassatok Szent Dáviddal: „Óh Uram! melly csudálatosak a te dolgaid az emberekhez.”

Hol jó, hol rossz állapotban érkezik hozzánk a szerencse, ollyan igazság ez, mellyet körűlünk minden tapasztalhat. Ugyanis születik a kisded és egyszerre nyitja fel szemét mind a világ látására mind a sírásra: de amelly könnyek csak póstási azoknak a nyomorúságoknak, amellyek ide hátra őrája várakoznak ,, és azok csak első zsengéi azon siralomérzéseknek, amelly egész életét el fogja borítani. Majd csakhamar azok az emberi mosolygások s gyermeki örömök letörlik a csecsemő könnyeit, felébresztik az ő érzékenységét a körűlöttünk lévő gyönyörűségekre: eszerint tehát estve siralom, reggel öröm: a gyermekre nézve is.

A gyermekség után az emberi idő hasonló külömböző színekkel áll elő. Ugyanis a gyönyörűségek és bánatok osztják fel ennek részeit, szakaszait; az egészség, a betegség, a szerencsétlenség …a barátság öszvetalálkozásából következni szokott keserűség és öröm….Építi az ember éjjeli és nappali szorgalmatossággal boldogsága bástyáját…Magas helyen építi az ő jó lakóhelyét amellyben nyughasson mind ő maga, mind maradéka: de egy láthatatlan kéz széjjelszórja azt…Terjeszti, szaporítja gazdagságát, de hirtelen szárnycsattogással elrepűl, egyéb a reménységnél nem marad…egyszóval itt is estve siralom, reggel öröm.

De vajjon hát csak azért teremtetett az ember, hogy eképpen hányattasson a világon? és hogy illyen játéka legyen a szerencsének? …Éppen nem! hanem a bőlts Isten rendeli ezeket, aki a világosságot és sötétséget formálta, s tőle származik mind a jó, mind a gonosz.

Úgy de hát az Isten végtelen jó? mért nem közli hát a maga jóságát a maga teremtéseivel? ezen gyáva halandókkal? …bőlts okai vannak a Teremtőnek azokban a változásokban amelly alá vetette az embert. Tehát ezekre figyelmezzetek!

Először: Hogy az Isten ugy bánhat velünk mint akarja, mert avagy mondhatja-é sár a fazékosnak: mért csináltál így engemet? Kicsoda szab törvényt a Mindenhatónak? Hiszen teljes hatalma van az ő teremtésein, vajjon hát igaz jussal panaszolkodhatunk-é őellene?

Éppen nem, mert sokkal többek azok a gyönyörűségek, amellyekben örömünk vagyon, és hogy azt elhiggyétek, ne hallgassatok a romlott vérű emberekre, kik szűntelen panaszolkodnak a világi élet ellen;…Ne hallgassatok azokra, akik sírnak ugyan a sírókkal, de nem örülnek az örülőkkel és vígadókkal.

Törüljétek … azért mindazokat a nyomorúságokat, mellyek az ember lelkét terhelik és gyötrik;….De ellenben törüljétek ki a gyönyörűségek … közzűl azokat, amellyek vétkesek, és amellyek ártatlansággal … meg nem egyeznek, és amellyeket a lelkiisméret kárhoztat. Azonban számláljátok fel azokat a gyönyörűségeket, … amellyek teremnek az igaz szív és a szíves barátság felséges mezején; … a szegényt megsegítik, … az árvák atyjai, az özvegyeknek pártfogói lesznek, … amellyeket tőlt az igaz keresztyén szeretetébe … és az ő szent beszédének hallgatásába: nagy öröm ez! és megannyi ékesség az igaz keresztyén ember lelkén.

…

De azt kérditek talán: miért nem állandóak ezek a gyönyörűségek? mért zavarodnak össze sokszor a kegyetlen keserűséggel? Én pedig azt kérdem: mért zavarjátok magatok önként össze?

Ez az én beszédemnek második része az élet viszontagságai felől.

Másodszor: ugyanis mi közönségesebb dolog, mint az, hogy a legboldogabb emberek önként lesznek boldogtalanokká, és hogy sokan maguk szereznek … fájdalmakat maguknak, … megtapasztaljátok akkor, miképpen rohan az ember nyakra-főre a bajok forrására…De majd derűl az ékességgel meg is kedveltető hajnal, amellyben azonnal örömre fordúl a siralma.

Csudálatos isteni munka! avagy zúgolódhatik-é ellened valaki, holott te nem hagysz a nyomorúságban soká fetrengeni senkit. Látjuk tehát, hogy nem szűntelen való a nyomorúság…Jól tudván tehát az Isten, hogy gyarló a mi voltunk, nem ostoroz … szűntelen, hanem megváltoztatja a mi sorsunkat úgy, hogy estve siralom vólt, reggel öröm lészen. – De hát örömünk mért nincs örökké tartó? Jól rendelte azt az isteni felség, hogy a gyönyörűség  öszvekavart légyen a nyomorúsággal, mert hiszen ha sok örömünk vólna, sohse kévánkoznánk … a főldről, a dicsőség helyére…

De keresztyének, hát mi csak a világért vagyunk teremtve és nem a jövendő életre nézve? Éppen mert a mi hitünk egyedül való fő java Krisztus, nem kell hát a világi hiábavalósággal megelégedni…Ne engedjük már magunkat ezután megcsalattatni e világtól, ennek csalogató édességéről lemondván járjunk az Urunk útján. Mivel pedig ezt magunktól véghez nem vihetjük, te igazságtalanságnak gyűlölője és igazságnak tántoríthatlan fejedelme, Édes Atyánk a Krisztus Jézusban, … adj olly állhatatos és mindent könnyen kiálló szívet, hogy ha nyomorúságok érdekelnek bennünket, el ne csüggedjünk, hanem tehozzád és nem másokhoz folyamodjunk.

Adj továbbá a mi kezünkben ollyan kulcsot, mellyel bátran megnyithassuk a te lakóhelyedet, ahol nincs nyomorúság, nincs siralom és szomorúság, hanem vég nélkül való öröm. Ámen