Ballagó diákjaink búcsúbeszéde, 2017
A ballagó 12.a osztályos diákok nevében Kunecz Eszter és Telkes Beáta mondott elköszönő szavakat. A beszédet teljes egészében közöljük.
"Nem! A boldogságnak kék virága
mindig csak nyomainkon fakad.
Szem előtt keresheted: hiába!
Aki visszanéz: az látja csak!"
-hangzik az idézet, amivel most Önökhöz szólunk, amivel a 12.A osztály elköszön.
Tisztelt tanáraink, kedves szülők, ballagó diáktársaink!
A gyermekből ifjú felnőtt lett, az álmok kezdenek valósággá válni, az iskolában töltött évek
gyorsan elrepültek. A középiskola az élet egyik legszebb, legérdekesebb, és legizgalmasabb
hídja. Utat nyújt a gyermekkorból a felnőtt létbe, a szórakozásból a felelősségbe, és az
álom-világból a valós világba. A híd végén döntések halmozódnak fel, és a jó választás esetén
az álomvilág valóra válhat. De mielőtt tovább indulunk, tekintsünk vissza. Köszönjünk el,
mondjunk köszönetet.
Tisztelt Igazgató Úr!
Köszönő szavaink most Önhöz szólnak. Nem csupán az intézmény vezetőjeként, hanem törődő,
gondoskodó pótosztályfőnökként kísérte figyelemmel életünket az évek során. Részese volt
közös programjainknak, ünnepségeknek, kirándulásoknak, osztályfőnökünkkel együtt örült sikereinknek, igyekezett segíteni problémáink megoldásában. Ha kellett biztatott, megerősített minket abban, hogy otthonunknak érezzük ezt az iskolát, igazi csokonais diákként lépjünk ki kapuján.
Kedves Osztályfőnökünk, Nelli néni, és volt osztályfőnökünk Széll Károly tanár úr!
Mintha most ismerkedtünk volna meg a gólyatáborban, s lám milyen gyorsan elszaladt ez a négy év.
Hogy ma mindannyian itt állhatunk, hogy nagyszerű közösséggé, igazi osztállyá kovácsolódtunk,
az Önöknek köszönhető. Tudtuk, mindig számíthatunk segítségükre, biztonságban érezhettük magunkat védőszárnyaik alatt.
Tisztelt Tanáraink!
Hamarosan számot kell adnunk, mindarról a tudásról, melyet Önöktől kaptunk. Reméljük, lesz alkalmunk szép eredményünkkel meghálálni kitartó munkájukat. Köszönjük, hogy nem csak a diákot látták bennünk, hanem a fejlődő emberkét is. Így személyre szabott, támogató légkörben teltek napjaink az iskolában.
A gimnáziumban ahol gyönyörű park, tiszta osztálytermek, a menzán finom ételek vártak bennünket.
Hiszem, hogy nem üres szólamok a Grecsó Krisztián átírás sorai. Emlékeztek? Pápán és Kárpátalján
milyen lelkesen énekeltük együtt!
"Mi, csokonaisok, eljöttünk hozzátok,
eljöttünk, hogy ti is láthassátok..
csokonaisnak lenni nagyon menő,
ki ide jár, az a tanulásban is nyerő."
Kedves ballagó osztálytársaink!
Ugye, számotokra is hihetetlen még, hogy az itt töltött diákévek hamarosan véget érnek.
Az igazi erőt próbáló feladat, az érettségi még előttünk áll. Kívánom, hogy mindannyian
büszke elégedettséggel, felszabadult mosollyal lépjünk ki az iskola Díszterméből a
megmérettetés után. Hisszük, hogy nem távozunk üres kézzel. A megszerzett tudás mellett
magunkkal visszük a Csokonai szellemiségét, azt a szeretetteljes légkört, mely eddig
itt körülvett bennünket. Tanáraink jellegzetes gesztusait, egy-egy mondatát, barátságokat,
szerelmeket, mindent, ami a diákévekből beleférhet az emlékek tarisznyájába.
Diáktársak!
A csengő számotokra továbbra is jelzi, hogy a tanév nem ért véget, nagyon sok program vár
még rátok a Csokonaiban. Őrizzétek, vigyétek tovább iskolánk hagyományait, szép eredményekkel
öregbítsétek hírnevét! Ne feledjétek, a diákévek gyorsan elrepülnek, és hamarosan ti álltok itt
elköszönve. Ne siettessétek az idő múlását, kívánunk nektek tartalmas, szép diákéveket!
Kedves Szüleink!
Ti, akik ma büszkeséggel néztek ballagó gyermekeitekre mindannyian meghatódva tapasztaljátok,
hogy a gyermekkor véget ért, felnőttünk. Hálával, felelősséggel tartozunk nektek.
Az igazi kihívások most kezdődnek számunkra és tudjuk, hogy rátok ezután is, mindig számíthatunk.
Köszönjük.
Utoljára szólt a csengő. Elköszönünk. Az előttünk álló kihívásokat Kemény István szavaival várjuk:
"Jöjjön csak, aminek
jönnie kell,
aminek dőlni,
dőljön,
a biztosaknál
legalább eggyel
több dolgok vannak
égen, földön."