Három éve történt a "történelem" - diákolimpiai aranyéremre emlékezünk
Napra pontosan 3 éve, 2014. január 26-án, az ikrényi sportcsarnokban a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium Bencze József vezette VI. korcsoportos fiú kézilabdacsapata az országos döntőben 21-19 arányban legyőzte a címvédő veszprémi csapatot, így aranyérmet szerzett. A történelmi sikert idézzük fel cikkünkben és megszólalnak a játékosok is.
A történelmi sikert megelőző években is számos szép eredménynek örülhettünk (két országos ezüstérem, országos 4. hely Vörös Károly, illetve Kopornyik Zsolt edzőkkel). Az azóta eltelt években is minden évben volt országos 8 között csapatunk (2016 – 6. hely, edző: Vörös Károly, illetve Herbert Gábor; 2015. 5. hely, edző: Bencze József és Tóth Károly), a csurgói kézilabda pedig régóta újra régi fényében ragyog, de ez az első hely minden siker közül a legfényesebb.
Az „aranyos napokat” felidézve annak is utánanéztünk, hogy ki merre játszik azóta.
De előbb egy (egészen vidám) tudósítás a győztesekről a honlapunk akkori cikkéből:
„Beri Benjámin (védett és jókor melegített:) - Miklós Gergő (rettegtek tőle:) - Pádár Marcell (fogott a Marci:) - Pál Ádám (ment a bal:) - Szabó Gergely (karácsonykor még mankóval járt, most futott és lőtt:) - Szász Szabolcs (a Hős:) - Szkokán Szabolcs (zseniális volt:) - Tóth Károly (a Kapitány:) - Bándi András (sokat lőtt és futott is:) - Császár István (szalagját adta,a fiúk meg aranyat hoztak neki:) - Géczi Áron (a védelem oszlopa, klasszis:) - Miklós Dániel (lőtt és lőtt és talált:) - Ierebie Iulian (kemény volt és okos:) - Jónás Péter (felnőtt a feladathoz, na és a döntőben ejtett góljai..:)” Bencze Józsefet, nem mellékesen, a torna legjobb edzőjének választották. Megérdemelten.
A csapatot az iskolában és a Csurgói KK köreiben is köszöntöttük, nem feledve el, hogy milyen sokat köszönhettünk a klubban folyó kitűnő nevelőmunkának, a nevelőedzőknek és a felkészítőknek. A bravúr ezen túl annak is volt köszönhető, hogy a torna végére teljesen megfogyatkozó csapat (9 mezőnyjátékossal és 3 kapussal játszottunk a döntőben!) nem csak tudásban, hanem akaratban, elszántságban és csapategységben is fölé tudott nőni ellenfelének.
Megkérdeztük az arany(os)csapat tagjait, hogy három év elteltével hogyan emlékeznek vissza a siker pillanataira, illetve, hogy hol a helye ennek a nagy győzelemnek az életükben, pályafutásukban. Íme a válaszok:
„Pont hétvégén került szóba és akkor azt mondtam dicsekedve, hogy egy nálunk papíron 10-15 góllal erősebb Veszprémet győztünk le és még most is jó rá visszagondolni . Arról nem is beszélve, hogy a csapatkép 2 hónapig a körforgalomba lévő hőmérő/órán volt elhelyezve. Torna rendszerben az eddigi legnagyobb sikerem, de különben is nagy élményként tekintek rá vissza a mai napig. (Karabaticnak még mindig nincs diákolimpiai aranya, velünk ellentétben!:)”
„Nagyképűen az első mondat ami eszembe jutott az hogy: a jó horgász mindig beetet, gondolok itt arra, hogy a csoportmeccsen mennyivel kikaptunk:) Nekem is eddig ez a legszebb tornagyőzelmem! Ami még eszembe jut, hogy éjjel, mikor hazaértünk, ott vártak minket a családtagok és Karcsi bá’! Felejthetetlen!”
„A rengeteg torna közül, amin eddig részt vettem én is erre emlékszek a legszívesebben, mivel régóta szerettem volna kijutni diákolimpiára. Szegeden kevés játékos járt az iskolába, aki tudott kézizni, így elődöntő után mindig kiestünk. Amikor végre kijutottam, nekem már az egy fantasztikus érzés volt, pláne az is hogy elég sokat játszottam és meg tudtuk nyerni a döntőt, ahol mindenki nagyon jól játszott. Ami még emlékezetes marad, amikor megérkeztünk és rengetegen vártak ránk hogy együtt ünnepelhessünk.”
„Nekem is ez volt az eddigi legjobb eredményem! Én a meccs után is alig hittem el, hogy megnyertük! A mérkőzés jeleneteire is alig emlékeztem, annyira beleéltem magam. Hatalmas élmény volt ilyen csapatban játszani! Hozzátenném még, hogy Gazda Ferencnek,a gyúrónknak is nagy érdemei vannak!”
„Egy baleset miatt kerültem be sajnos, de sose alakulhatott volna jobban. Én, mint a legkisebb és legfiatalabb tagja lehettem a csapatnak . Minden percét élveztem a tornának és a legboldogabb emlék. Emlékszem minden pillanatra, a közös nagy vacsira, a tanárokra, ahogy ott szurkoltak a meccseken. Az elődöntő és döntő..sose felejtem. 10-el (13-mal –a szerk.)a Szegedet: mámor. Igaz, szegény Szabi megsínylette, de megérte . És este.. (itt valamilyen italról esik szó, de nem részletezzük:) - a szerk.) Majd másnap döntő. Beragadtunk az elején, volt már talán 7:1 is a Veszprémnek, aztán jött a csoda: x lett a félidő. Megráztuk magunkat és meg csináltuk. Nem kicsit, nagyon!:) Persze, a sérült Csaszika és Szabi már az alsó sorban ugráltak, igaz fájt mindenünk, de akkor semmi sem számított . Életem legszebb torna győzelme volt és nem is lesz szebb. Ez az érem csillog számomra a legszebben . Fantasztikus társaság volt, nagyon tudott mindenki a másikért küzdeni . És ne feledjük el, hogy hazaérkezéskor mennyien vártak minket, énekeltek meg minden. Na és a slusszpoén, ami mindent megért: Majzik tanárnő egy hétig kedves volt és nem piszkált és nem kellett felelni és nem kaptam 1-est! Extra volt!”
„Ez volt a csúcspont a „pályafutásomban”. Nagyon megküzdöttünk ezért az eredményért, egy igazi csapattá nőttünk a torna végére. Az egész egy nagy buli volt, nagyon élveztem, ahogy szerintem a többiek is. Sajnos már a csoportkörökben megrepedt a csuklóm, (ahogy Csaszikának is kiment a bokája), de nem nagyon számított, pedig akkor volt az első kórházlátogatás. Aztán elődöntő után a második. Tisztán emlékszem, hogy hívogattuk folyamatosan Bencust, hogy begipszeljük-e a kezem vagy ne. Kellettem volna a döntőbe, de végül a Bencus is azt mondta, hogy első az egészség. Így, sajnos, a döntőt Csaszikával már a padról izgultuk végig, de az arany minden fájdalmat megért."
„Azt bánom hogy nem mertem az első helyre fogadni :) Számomra is nagyon emlékezetes volt az A Torna. A mai napig kint van a szekrényemen a csapatkép és rálógatva pedig az arany érem. Egyszer fel akartam venni a pólót, de hála Istennek hogy kihíztam:) így legalább megmarad az is emléknek.”
„Egy szép emlék marad egész életemre. Nagyon örülök, hogy aranyérmet tudtunk szerezni és persze ott van a csapatkép a pólón, mindenkinek az aláírásával!”
"A torna végére világossá vált, hogy a kézilabdában bármi megtörténhet, persze bánom, hogy a sérülésem miatt nem tudtam hozzátenni az aranyhoz. Természetesen így is egy szép emlék marad a második diákolimpiai aranyam megszerzése ilyen remek csapattársak masszív kohéziójának a részeseként."
„Ami először eszembe jut az az, hogy semmi sem lehetetlen! Minden a Veszprém mellett szólt, de mi megmutattuk, hogy egy döntőn bármi megtörténhet. Szívemben még mindig nagyon kedves helyen van ez a siker, illetve tanáraimat se feledem, akik elkísérték minket és szurkoltak nekünk. Nem csak Győrbe, de Gyöngyösre is, ami számomra szintén siker! Azért az arany mindig is jobban fog csillogni mint az ezüst.:)”
Rengeteg nagyszerű csapat és játékos volt a csurgói kézilabdázásban régen is, és van most is. Nekünk mégis ez a leg"aranyosabb" csapatunk. Isten áldása kísérje életüket, munkájukat a továbbiakban is!
Bencze József, edző – továbbra is a Csurgói KK utánpótlásedzője, jelenleg is az NB1B-ben játszó juniorokkal és az ifjúsági csapattal dolgozik
Beri Benjámin – abbahagyta a kézilabdát
Pádár Marcell – a Georgikon DSE játékosa
Miklós Gergő – az Orosháza játékosa, felnőtt NB1-es mérkőzéseken véd, junior-válogatottban is bemutatkozott
Tóth Károly Attila – a Cegléd és a Törökszentmiklós játékosa, az NB1B mellett felnőtt NB1-es mérkőzéseken is játszik
Szabó Gergely – a Csurgói KK junior játékosa és utánpótlás-edzője
Szkokán Szabolcs – a Csurgói KK felnőtt játékosa, kölcsönben Komlón szerepel
Jónás Péter – a Nagykanizsai Izzó NB2-es felnőtt és junior csaptában játszik
Jerebie Julian – a Csurgói KK felnőtt játékosa, a futó szezonban 12 gólt szerzett
Bándi András – a Veszprémi KKFT Felsőőrs csapatában játszik az NB1B-ben
Géczi Áron – a Csurgói KK junior játékosa, pályára lépett tagja a felnőtt keretnek
Miklós Dániel – abbahagyta a kézilabdát, gyerekcsapatokat edz
Pál Ádám – a 3.ligás német HSC Bad Neustadt csapatának játékosa
Császár István – az NB1B-s Pécs játékosa
Szász Szabolcs – abbahagyta a kézilabdát