Az Év Tanárának választott Kiss Jánosné laudációja

"Kiss Jánosné, Bódis Ibolya tanító méltatása következik az alábbiakban, de talán senki sem sértődik meg, ha innentől kezdve úgy szólítom, ahogyan mindannyian ismerjük, szeretjük és szólítjuk. Ibi néni, ezen a néven ismert ő közöttünk, és akit így szólítanak, aki egész felnőtt életét az iskolásai között töltötte, ezt a megszólítást a legmagasabb rangú kitüntetésként viselheti. Most azért köszöntöm, mert a 2016-os év Év tanárának választotta az iskola, de tudom, hogy neki a legnagyobb kitüntetés mindig is a diákjai és a szülők szeretete, a kollégák ragaszkodása volt és marad. Külön öröm, hogy személyében iskolánk öregdiákját is köszönthetjük!

Ibi néni valóban egész felnőtt életét a tanítványai között töltötte, hiszen amikor 1975-ben leérettségizett máris munkát vállalt a kutasi általános iskolában, s ezzel párhuzamosan végezte a tanítóképző főiskolát. 1978 és 1982 között hiányzott csak a tanári létszámból: igazolt hiányzás volt, gyermekei születtek, akik azóta már kirepültek, családot alapítottak és legújabban unokákkal örvendeztetik meg Ibi nénit. Sok küzdelmes év, sok nehéz munka és sok-sok áldozat mellett sok öröm is volt pályáján, mert panasz helyett mindig a mások megerősítése, felemelése volt válasza a kihívásokra.

1982-ig Kutason, majd 1982-től 1997-ig Somogyszobon, illetve a bolhási tagintézményben tanított és lett közben ugyanott igazgató is. Amikor az intézmény 1997-ben megszűnt, Belegre került, ahol 2005-ig tanított. 2005-ben érkezett ide, közénk, hogy elkezdje nevelni, tanítani az első kisiskolás csapatát, akik közül most – 12 év elteltével - sokakkal együtt ünnepelt a szalagavatón. Az azóta eltelt több mint egy évtizedben osztályfőnökként, szakkörvezetőként, mentorként, programszervezőként, a gyerekek ügyes-bajos dolgainak intézőjeként, a Kisiskola élő lelkiismereteként példamutató módon végzi feladatát, s már most érezzük, hogy amikor elköszön majd tőlünk, hogy jól megérdemelt nyugdíjas éveit elkezdje, nagyon, de nagyon nehéz lesz elképzelni nélküle az iskolát. Amikor 2009-ben egy beszélgetésben megkérdeztem tőle, hogy miért választotta ezt a hivatást, ő először nem válaszolt. Úgy tűnt mint aki nem érti a kérdést. Aztán a válaszból kiderült számomra, hogy nagyon is érti a kérdést, megérteni nem tudja. Mert Ibi néni szerint elképzelhetetlen volt, hogy mást válasszon. Neki élete a tanítás, mindene a gyermek, és erről most már generációk tanúskodnak, akiket írni,olvasni, számolni tanított, akik becsületességet, munkaszeretetet, egymás elfogadását, a krisztusi utat tanulhatták tőle. Ők köszöntik most elsősorban és megtiszteltetés, hogy velük együtt mi is azt mondhatjuk: gratulálunk Ibi néni és mindazt, amit a rád bízottakért tettél nagyon köszönjük!  (És ha lehet, ne távolodj el majd nagyon tőlünk!:) "