Az asztalnál Csokonai és ESTERHÁZY PÉTER - Megduplázódott az egy héten belül iskolánkban megforduló Kossuth-díjas írók száma

Április 15-én, szerdán, a sorozat hetedik beszélgetésén Esterházy Péter író, drámaíró, publicista (matematikus, labdarúgó, apa, nagyapa etc.:) volt a vendégünk.

„A 20. század közepén születtem, és a ráköv tkezőben, amely a 21. század volt, hunytam el. Innét nézve is elég érdekesnek ítélem az egészet, végül is azt mondanám, hogy... hogy nem bántam meg, föltéve, hogy a 19-es busz járatait sűrítik. (A Kiadó megjegyzése: sűrítik.) Szinte kizárólag irodalommal foglalkozom a Magvető Kiadó gondozásában. Ez idő szerint egy új dimenzió sajátosságainak kutatásával foglalkozom, pedig már az előző mondatban is foglalkoztam (the secret life etc.)” - írja rövid, tréfás önéletrajzában és ezzel a lelkesültséggel mesélte írói indulásának történetét, a családi történetek finom részleteit, megemlékezve elődökről és kortársakról.

A csokonais diákok CsokonaiMester című összeállítása után a vendég első mondataiban megköszönte a diákok előadását, a Csokonai-verseket. nem is volt nagy lépés inenn, hogy a következőkben a magyar nyelv csodálatos szépségéről beszélnie, ezzel együtt persze az írás nehézségeiről, közben kedvenc történetei közül csemegézett és ebben a jelenlévők maguk is szívesen részt vettek. 

"Hát most csupán ennyit akartam mondani, ezt a trivialitást, hogy van szépség, amely azért és csakis azért észlelhető, mert magyarok vagyunk. Ezt meghatódottság nélkül említem, inkább ridegen. Csupán ennyit akarok tehát, leírhatni egymás mellé e két szót, szép, magyar."

- ír erről egy kötet kapcsán. Érdemes föllapozni. (Egy kékharisnya feljegyzéseiből.)

A munka nehézségeiről, és mégis-szépségéről volt szó a követezőkben, megszólalt az író, a drámaszerző, a publicista, de a matematikus, a labdarúgó és a családapa is, de szóba került a legutóbbi külföldi felolvasó körút (így került egy sorba Berlin, Salzburg és Csurgó:) a beszélgetés végén pedig az előző nap betöltött 65. életévről is szó esett (bár végül is nem lett megnyugtató módon tisztázva, hogy pl. mikortól is lehet ingyen utazni pl. a budapesti villamosokon is:)

Az Iskolazenekar az ároni áldás eléneklésével köszöntötte a vendéget, aki ezt megköszönve azt kérte, hogy majd 5 év múlva, a 70.születésnapjakor óvatosabban bánjunk az elérzékenyítéssel:)

Dedikálás, beszélgetések, és a kedvenc állandó program, az ananász elfogyasztásával zárult a hetedik este. Esterházy Péternek saját szavaival köszönjük meg, hogy itt volt, közöttünk:

„Nem a szabadságról beszélek. Mert hát persze hogy szabad vagyok, próbálnék más lenni!, ezt, ha máshonnét nem, a könyveim fülszövegéből tudhatom: író volnék, szabad…úszó, persze. De kötetlenséget és tehermentességet nem érzek. Kötöttséget érzek, és tehert. Mért van ez? Megmondom. Vagyis inkább kimondom, de hiába olvasnák a fejemre majd, úgyis letagadom majd. Szóval: ez a felelősség miatt van."  (A kitömött hattyú)