Díjazott diák-versek

A Magyar Költészet Napja tájékán ország- s városszerte versíró pályázatok indultak és ha indultak, a csokonais diákok neveztek, és ha neveztek, nyertek is.

Telkes Beáta (10.a) egy országos pályázaton ért el kiem lkedő sikert: a Magvető kiadó 148 versből sorolta az ő művét a legjobb, díjazott 8 közé! Erről és a díjátadóról ebben a cikkünkben tudósítottunk. 

A csurgói Csokonai Közösségi Ház pályázatán is indultak csokonais diákok: Fehér Sára (12.a) első díjas, Telkes Beáta (10.a), illetve Kovács Johanna és Nagy Rebeka (5.o.) második díjas, Mikulás Petra (9.a)

harmadik díjas, míg Deák Péter (9.a) különdíjas lett! Az alábbiakban - gratulálva nekik és felkészítő tanáraiknak - a nyertes műveket közöljük.

 

De képeink is vannak: ITT!

 

Telkes Beáta: Ébredés - kor

Reggel van,

reggel van.

Ki- ki még az ágyban.

Fektében átgondolja

a napját magában.

Csak a kávé fő már

hangosan pöfögve,

apa gyomra kordul,

ételt követelve.

Mintha tüskéje lenne a

kopott szőnyegnek,

szétszórt legóformák

szanaszét hevernek.

Ébred a legyecske az

öreg faliórán,

rikoltozik apa a

legót taposván.

Konyhában fehérlik

köntöse anyának,

reggelit készít az

ébredő családnak.

Csendesen dúdolgat,

igen nótás fajta,

hogy hamis az ének

nem nagyon zavarja.

Felébredt a tesóm,

fésülködni restell,

pizsamában lépked,

álmos, kócos fejjel.

Meg-megáll, pislákol,

majd aztán hirtelen

egy pillantás alatt

az asztalnál terem.

Apa is érkezik

fél lábon ugrálva,

szidja a legót s azt,

ki szétdobálta.

Forró tea s kávé

kerül a bögrébe,

bundát kap a kenyér

család örömére.

Sürög-forog anya,

mint jó háziasszony,

igyekszik, hogy nekünk

ennivalót hozzon.

Jól lakott mindenki,

már senki nem éhes.

Apát faggatja csak:

Süssek-e még édes?

Nem ad választ senki,

üres már a konyha.

A fürdőszoba van most

ostrom alá vonva.

Hajvasaló, fésű,

fogkrém és fogkefe.

Gyorsasági verseny

a hét minden reggele.

Még egy kabát, táska,

jaj néhány akármi!

Elindulunk végre?

Ki tudja kivárni?

Reggel van, reggel van,

üres már a ház is.

Csendes némaságban

késő délutánig.

A gyerek iskolában,

becsöngettek éppen,

apa is helyet foglalt már a

kamion fülkében.

Anya is dolgozik

s közben arra gondol,

milyen vacsorát főz

majd a csirkehúsból.

Majd a csengőszóra

belép az osztályba

s nem is gondol többet

már a vacsorára.

 

Fehér Sára :  Születés

 

Lehulló rózsaszirmok füstködébe szállva

Szívem nyitva áll, a készen a világra.

porladó csillaghamuban heverve,

az első zajokat neszelve,

következő életem küszöbén támolygok,

lassan tapogatózok.

Első lélegzetvételem a gátat ripityára töri,

hömpölyög felém sorsom, agyam elönti.

Látom jövőm minden girbegurbaságával,

messzibe tűnő múltam, s jelenem is,

annak melankóliájával.

 Tompa zsibbadással úszik el a jövő,

a múlt egyre gyarapszik, a jelenem tündöklő.

Beszippant ez itt, ez az új, mocskos élet,

pókhálót font körém, melyen átnézek.

Élesen csillognak rajta a cseppek,

a fonalak elfednek, s elfeledtetnek.

Ha egyszer a rám borult hálót mind széttépem,

akkor ér el majd a rózsaillatú végem.

 

Telkes Beáta     (B)anya csak egy van…

 

Amikor reggel felébredek

az orrom előtt kakaó.

Ő hozta be ébredéskor,

mert az anya, az anya jó.

Ha rossz a kedvem,

bántottak, vagy csak úgy teszek,

megnevettet, ő vígasztal,

mert az anya, az anya szeret.

Ő a példaképem,

bíztat a tanulásban.

Még sosem csalódtam

az én anyukámban.

Már kiskoromban megtanított,

hogy bízzak magamban.

Nagyon értékes számomra,

hisz anya csak egy van.

ha rendetlenség van a szobában

és hangos a zeneszó,

na, akkor egészen másféle

anyuka látható.

Ilyenkor csak halkan mormogom

magamban: - „Milyen szerencse, hogy (b)anya csak egy van. „  

 

Nagy Rebeka – Kovács Johanna 

BUDAPEST

Budapest a hazánk szíve,

Itt lakik Magyarország legtöbb híve.

Otthonra lel ott sok cinke,

nagy folyónak kék a színe.

Ennek a városnak nagy a hite.

Sok lónak mondták itt, hogy gyí te!

 

A Duna partja oly csábító,

habjain utazni mint egy lágy hintón

és vize lágyító.

Erre minden ember számított.

Vidámság nélküli nyár nincs ott.

A sok ember ott harcot vívott,

Petőfi is verset írt ott,

melyet a csatában ki is ordított.

 

Hídjain átkelve tátva marad szánk,

Olyan nagy ott a látvány,

Lombjaik árnyékát a Dunára vetik a fák,

nagyon finom ott is a fánk.

 

 

 

 

 

A varjúk pedig azt mondják, hogy kár,

ott élményekkel vár a nyár.

Ilyenkor van a legtöbb bál,

s a bálokon bíz sok a tánc.

 

Állatkertjében sok faj látható,

és mindig jó idő várható.

a Dunán úszik sok hajó,

velük együtt sok lakó.

de szokott lenni nagy hó,

meg sok ló.

Budapestre ritkán téved skót,

de ha jön kovácsolnak neki sok patkót.

 

A hősök tere oly csodás,

ott nyugszik sok kortárs.

nem messze ingyen dolgozik a postás,

viszont sajnos pénzért dolgozik a portás.

Aki betanult pár jó fogást.

ezért az étterem is oly pompás.

Így hát marad pár csontváz,

amit elszállít a kórház.

 

 

 

Deák Péter: Cím nélkül

 

Bosszú, mely édes és vígasztal

Élet, mely véges és félbeszakad:

Ember, ki védtelen, s küzdeni vágyik,

Boldogságért megölet bárkit.

 

Mennyire bűnös élete vala,

Melyben oly sok a vér és oly sok a csata.

Keményen küzd a félelmével,

Olykor már kiderül, hogy nincs mivel.

 

Menthető-e még a pusztulástól,

Elenyésző teste a kimúlástól?

Van-e még remény, ami életet ad,

van-e még ember, ki csak jót akar,

 

Harcoló katonák képe eltűnt,

Végtelen életnek képe feltűnt.

Itt lesz a végtelen jóság napja,

Elmúlik az embernek minden baja.

 

Bukásból dicsőség kora eljő,

Szépséges lesz, mint a drágakő.

 

Mikulás Petra : Nyár

Alig várjuk, hogy jöjjön már,

csak másfél hónap tán?

Előkerül a bikini,

Mindenki megy fürdeni.

 

Vár a tengerpart s a napsütés,

de nehogy aztán legyen egy kis lesülés!

Pancsolás közben nem árt az óvatosság,

nehogy történjék egy kis vízbefúlás!

 

Mindenki várja a főtt kukoricát,

már csak kötni kéne egy jó utasbiztosítást.

A nyári munka kihalt rég,

a fesztivál a király épp.